Apanagyfalvi I. Apafi Mihály (Ebesfalva, 1632. november 3. – Fogaras, 1690. április 15.) erdélyi fejedelem.
Uralkodási ideje: 1661. szeptember 14. – 1690. április 15.
Apafi György fiaként született 1632-ben. 1650-ben vette feleségül Bornemissza Annát. II. Rákóczi György balul sikerült lengyelországi hadjárata következtében - amelyet svéd biztatásra a lengyel királyi cím megszerzésére indított - Apafi négy évet keserves tatár fogságban töltött, ahonnan csak nagy összegű váltságdíj fejében szabadult ki. 1661 szeptember 12-én, Ali basa nyomására a Libáncs-mezőn megválasztva került Erdély trónjára a törökök segítségével, miután a nagyszőlősi csatában Kemény János fejedelem hadai leverettek.
Török, tatár, oláh dúlások és fosztogatások vezették be ezt az új időszakot Erdélyben, elveszett Karánsebes, Lugos és Várad is. A meggyengült porta megelégelve a megelőző erdélyi fejedelmek önállósági törekvéseit, erejét bizonyítandó, a fejedelemség teljes alávetését határozta el.
Az új fejedelem fő feladatának a felemelt adók és elmaradt sarcok befizetését és szövetséges haderő állítást szabta. Apafi a szultán hűbéreseként részt vett a törökök Habsburgok ellen vezetett Felsőmagyarországi hadvonulásában 1664-ben, bár külön próbált alkudozni a bécsi udvarral. A Vasváron kötött békeszerződésben azonban a császár elismerte a Partiumot és Erdélyt a Török Birodalom tartományaiként, így a hanyatló törökök sem erőltették a további fegyveres harcot. Apafi korának egyik legsúlyosabb kérdése a "magyarországi bujdosók ügye" volt, amelyhez éppen a vasvári békekötés szégyenletes feltételei vezettek.
A Wesselényi-féle mozgalom (1664-1671) következtében mind többen menekültek Erdélybe, akiket ő nagylelkűen befogadott. Politikusai között találjuk Teleki Mihályt, Bánffy Dénest – aki a katonai ügyekért felelős – a nagy műveltségű történetírót, Bethlen Jánost és Bethlen Miklós politikus-irodalmárt. Egyes források szerint Apafi tehetetlen uralkodónak bizonyult, aki helyett többnyire felesége, Bornemissza Anna és Teleki Mihály kancellár intézkedett.
Az egyház "veteményes kertjének" tekintette az iskolákat és kiemelten gyámolította azok intézményeit. Megmentette a Bethlen Gábor által alapított gyulafehérvári Academicum Collegiumot, amikor 1682 október 6-án, a kocsárdi táborában kiadott rendeletével Nagyenyedre helyeztette át azt. Legkiválóbb tudósa Pápai Páriz Ferenc volt. Udvarát Fogarason és Ebesfalván tartotta. Érdekességként említhető, hogy Apafi alatt kezdődött el Erdélyben a dohányzás. I. Apafi Mihály sírhelye a kolozsvári Farkas utcai református templomban 1687-ben I. Lipót elfoglalta Erdélyt, és Apafit behódolásra kényszerítette.
Caraffa generális gyakorlatilag teljhatalmat kap Erdély fölött. 1681-ben Erdély-szerte pestisjárvány pusztított. Apafi, miután elveszítette feleségét, élete utolsó éveit búskomorságban élte. 1690 április 15-én halt meg Fogarason (Almakeréken temették el, majd 1942. november 23-án hamvait fiával együtt a kolozsvári Farkas utcai református templomban helyezték végső nyugalomra.).