(Bécs, 1678. július 26. – Bécs, 1711. április 17.); a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, I. Lipót császár és Pfalz-Neuburgi Eleonóra császárné legidősebb fia, 1705–1711 között német-római császár, Ausztria uralkodó főhercege, magyar és cseh király.
Neveltetése
A tehetségét korán eláruló gyermeket Salm herceg és Rummel világi pap nevelték fel, a jezsuiták befolyásától mentesen. Még apja életében, 1687. december 9-én, a kilencéves Józsefet Széchényi György esztergomi érsek magyar királlyá koronázta. 1690-ben lett római király.
1699-ben feleségül vette a jezsuiták befolyása alatt levő Braunschweigi Vilma Amália hercegnőt, akitől két leánygyermeke született, Mária Jozefa és Mária Amália főhercegnők. A Pragmatica sanctio az ő trónöröklési jogaikat is biztosította.
József nem volt híve a Lipót császár tanácsosai által képviselt politikának. A spanyol örökösödési háború kitörése után nagy lelkesedéssel csatlakozott a háborút kedvelő franciaellenes párthoz, amelynek legfőbb szószólója Savoyai Jenő herceg volt. 1702-ben már maga is hadvezérként vett részt Landau ostromában. I. Lipót császár halála (1705. május 5-én) után József lépett a trónra.
Nagy tervei
Az ifjú fejedelem sok nagy tervet forgatott agyában. Mind a katonai, mind a polgári közigazgatás hibáin változtatni akart, újabb, életképesebb rendszerre törekedve. Szabályozni szándékozott a Német-római Birodalom ügyeit is. 1706-ban megfosztotta méltóságuktól a hűtlenségbe esett s a birodalom ellenségeivel szövetkezett bajor és kölni választófejedelmeket. De az uratlanná vált Bajorországnak Ausztriához való csatolása, magának az országnak és a többi államnak ellenállása miatt, csak félsikerre vezetett.
Nem sokkal több eredményt hozott az a törekvése, hogy a német birodalmi gyűlés szervezetén javítson, és rendet hozzon a birodalmi törvényszék zűrzavaros tevékenységébe. Szerencsésebb volt a római Szentszékkel szemben. A franciabarát XI. Kelemen pápával kitört viszályban (1706-1709) végül is erélyesen tudta érvényesíteni császári jogait.
József új erővel folytatta az I. Lipót által elkezdett spanyol örökösödési háborút is. A nagy befolyással rendelkező Savoyai Jenő herceg és John Churchill, Marlborough hercege fényes győzelmet arattak a franciákon Itáliában és Németalföldön; XIV. Lajos francia király 1707-ben lemondott Észak-Itáliáról; a pápa kénytelen volt József öccsét, Károlyt Nápoly királyának elismerni. Dél-Németalföldet (a mai Belgiumot) is visszaadták a Habsburg Birodalomnak, a végül is meghódított Bajorországot pedig feldarabolták.
A háború zavartalan folytatását kockáztatta, hogy a diadalmasan előtörő svéd király, XII. Károly svéd király, Lengyelországból Szászországba vonulva hitsorsosainak, az üldözött sziléziai protestánsoknak védelmére sietett. Marlboroughnak sikerült XII. Károllyal megegyeznie az altranstädti szerződésben (1706), ezt követően a svéd király visszavonult. XIV. Lajost az oudenardi (1708) és a malplaquet-i (1709) vereségek annyira megtörték, hogy a legmegalázóbb békefeltételekre is hajlandónak mutatkozott.
József magyarországi politikája
Trónra lépésekor őszintén kívánta a békét II. Rákóczi Ferenccel és a kurucokkal, de ez nem jöhetett létre. Rákóczit 1705-ben megválasztották magyar és erdélyi fejedelemnek. A harc változó szerencsével folyt tovább.
XIV. Lajos francia király ösztönzésére a rendek az ónodi országgyűlésen (1707. június 17-én) a Habsburg-házat és Józsefet trónvesztettnek nyilvánították, és kijelentették, hogy a királyi szék üres marad mindaddig, mig a jövő országgyűlésen nem választanak új királyt. Ezt követően a felkelőket elhagyta a hadiszerencse.
1710 szeptemberében József császár leváltotta a magyarországi császári haderő parancsnokát, az élesen magyarellenes Sigbert Heistert, helyére gróf Pálffy János horvát bánt állította. Őt azzal bízta meg, hogy törekedjék előmozdítani a békét. Ekkor már a magyar rendek is hajlottak erre. A Lengyelországba távozott Rákóczi helyett vezére, Károlyi Sándor folytatta a békealkudozásokat (1711). Miután az engedékeny József császár amnesztiát szándékozott adni és ígérte a vallásszabadság, az alkotmány helyreállítását, a sérelmek orvoslását, Károlyi Sándor, Rákóczi akaratának ellenére, az egybegyűlt rendek beleegyezésével Pálffyval megkötötte a szatmári békét (1711. május 1.).
De József ezt már nem érte meg, 1711. április 17-én Bécsben meghalt himlőben. Korához képest eléggé felvilágosodott és emberséges uralkodó volt, aki visszaszorította a jezsuiták befolyását és könnyíteni igyekezett a jobbágyok terhein. Ugyanakkor meglehetősen élvhajhász személyiségnek írták le. Számos nőhöz fűzte v