(? – Visegrád, 1330. április 17.) magyar katona, politikai kalandor.
Kezdetben Csák Mátét szolgálta, aki egy időben Felvidék de facto ura volt, de függetlenedési törekvéseiben a frissen megválasztott Károly Róbert királlyal szemben. Zách Csák oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba jutott, mielőtt átpártolt volna a királyhoz. Feltétlen szolgálatkészsége rövid idő alatt szabad bejutást biztosított neki az uralkodóhoz, lánya, Klára pedig Erzsébet királyné udvarába került.
Itt Erzsébet öccse, Kázmér herceg (később III. Kázmér lengyel király) állítólag szemet vetett rá. A későbbi leírások nem egyeznek abban, hogy azért, mert Kázmér meg is gyalázta őt, vagy csupán a leány „ártatlanságát” vonta kétségbe a korabeli mértékben mérve olyan súlyosan, avagy egyszerű politikai kalandvágyból (hogy a hatalmat magához ragadja), de Felicián 1330. április 17-én kardjával rárontott az épp ebédelő királyi családra. Károly Róbertet a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben a fiait, Lajost (a későbbi I. Nagy Lajos királyt), illetve Endrét és Istvánt védte.
A fiúknak nem esett baja, nevelőiknek sikerült addig feltartóztatniuk Záchot, míg azok elszaladhattak. Ezalatt Pataki János, a királyné egyik szolgája sikeresen leteperte, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta.
Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban, egyúttal pedig egész családját és a rokonságát is halálra ítélték; fiát szolgájával együtt egy ló farkához kötözték, majd miután meghaltak, részeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Sebe nevű lányát Léva váránál lefejezték, annak férjét pedig tömlöcbe vetették (ahol később éhen halt), gyermekeiket pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket.
Klára lányának levágták az orrát, az ajkait és nyolc ujját, majd lovon körbehordták az országban, miközben azt kellett kiabálnia, hogy aki királyát elárulja vagy a vesztére tör, ilyen büntetéssel lakol. Ezalatt Felicián többi fellelhető rokonát is megölték, vagy száműzték.
A példátlanul súlyos büntetés politikai értelemben jelentős stabilitást hozott az országnak. Károly Róbert nem sokkal később váratlanul zarándokútra indult Jeruzsálembe, azonban Felicián még élő rokonaitól tartva némi hajózás után végül visszafordult.